Milyen célkitûzésekkel kezdtétek el az idei szezont?

Szarka Éva: Bajnoknak lenni, mindig ez a terv. Nincs ennél szebb cél. Az eredményességen túl persze nagyon fontos, hogy átadjuk a gyereknek azt a szellemiséget, amelyben korábban mi is játszottunk. Célunk megtanítani nekik a csapatért való küzdést, és felnevelni minél több tehetséget a klubnak és a magyar kézilabdának egyaránt.

Mennyire vagy elégedett az idei teljesítményetekkel?

Szarka Éva: Mióta visszajöttem a kicsikhez, két nagyon jó korosztályom volt, akikkel megszoktam, hogy eredményesek vagyunk.

Az 1996-os születésû csapattal tavaly nem jött ki a lépés, így idén ki akartam hozni belõlük a maximumot, mivel jövõre nem én leszek az edzõjük. Egész évben szorgalmasan, jól dolgoztak a lányok. Az országos döntõben másodikak lettünk. Ez jó eredmény, de meg is nyerhettük volna. Sajnos pont a döntõben leblokkolt két-három olyan játékosom, akiktõl kellett volna a jó teljesítmény.

A 2000-es születésûektõl jobb eredményt, döntõbe jutást vártam. Az országos döntõ elsõ napja viszont nagyon szerencsétlenül kezdõdött a mi szempontunkból. Elsõ csoportmeccsünket a Debrecen ellen játszottuk. Végig vezettünk ellenük, majd az utolsó percben kaptunk ki egy góllal. A második mérkõzésünk a hazai pályát élvezõ Siklós elleni volt, ahol már jobban játszottunk, de nem bírtuk uralni a mérkõzést. Ezzel a két vereséggel kiestünk a legjobb négybõl. A gyerekeknek csalódás volt, hiszen tavaly döntõsök voltak. Nekem is, mert még sosem voltam négy alatt. Nagyon jó brigádot alkotnak a tízéveseim, de sokkal fegyelmezettebben és keményebben kell dolgoznunk.

Hozzátartozik, hogy egy kicsit nehezen szoktam vissza a szivacskézilabdához. Öt éve még sokkal lágyabb volt a játék. Ma már ez is a maga keménységével kõkemény kézilabda. Erre nem készítettem fel õket. Sokkal játékosabbnak gondoltam a szivacskézilabdát, viszont öt év alatt óriási fejlõdésen ment át. Keményebbnek kellett volna lennünk. Jövõre így lesz. A következõ szezonban a 2000, 2001-es korosztályt viszem majd.

A többi bajnokságban, tornákon, ahol elindultatok, hogyan teljesítettek csapataid?

Szarka Éva: A Budapest Bajnokságban minden héten van meccsünk, ahol a 1996-os csapattal a ’93-as korosztályban indultunk el és meg is nyertük. Itt fejben és fizikálisan is sokat fejlõdtünk, erõsödtünk, de mindig kell negatív élmény is. Idén például a Ferenczy kupán volt. Az ilyen pofonokra is szükség van, hogy újra talpra tudjunk állni, erõt merítsünk, és tudjuk, még többet kell dolgoznunk, még jobban kell koncentrálnunk.

Alapvetõen az egész év az országos döntõre van kiélezve, ami azért alakult ilyen jól, mert tudták a lányok, hogy nem nyugodhatunk bele és nem állhatunk meg, ha sikerült valami, hanem tovább kell dolgozni. Amit elértünk, azt kõkemény, szigorú munkával tudtuk elérni. Õk ilyen dolgos gárda.

És a 2000-es születésûek?

Szarka Éva: A 2000-es csapatomban nagyon sok tehetséges, kreatív, de öntörvényû gyerek van. A nagyoknál már kicsit lazábbra engedhettem a gyeplõt, náluk nem szabadott volna. A kicsiknél még fogni kell. Ezt majd jövõre kijavítjuk.

Van olyan játékos, akit külön említenél az idei teljesítménye alapján?

Szarka Éva: Igen, de tudni kell, nem csak azokat emelem ki, akik játéktudás szempontjából a legjobbak. Számomra az emberi oldala is rendkívül fontos. Lényeges, hogy egy játékos legyen példamutató. Úgy motiválja a társait, úgy eddzen minden egyes edzésen, hogy vezéregyéniség legyen. Nem csak egy ilyen lehet egy csapatban. A lényeg, hogy mindenki ilyen akarjon lenni. Ezáltal fejlesztik, inspirálják egymást.

Ilyen Ferenczi Fruzsi a 1996-os születésûek között. Példamutató ember, játéktudásban pedig a kezdetektõl fokozatosan rakta le az alapokat, szépen fejlõdött és négy-öt év alatt az idei szezonban megmutatkozott a munka eredménye. Avacz Petra két korosztályban is folyamatosan jól teljesít, fanatikus. Az idei teljesítmény alapján azonban az egész csapatot dicséret illeti, mivel nagyon jól dolgoztak. Végre megértették: ahhoz, hogy elõre haladjunk, szükséges a fegyelem, a fegyelmezettség.

A 2000-es korosztályban az egységet emelném ki, egyéneket nem. Két lehetõség volt idén, vagy minden összejött, mindenki jó volt és egységben voltunk, vagy lehúzták egymást és hibát hibára halmoztak. A lelkesedésük viszont figyelemreméltó. Nagyon összetartó, aktív csapat gyerekek és szülõk terén is.

Milyen érzésekkel mész pihenni?

Szarka Éva: Kétes érzésekkel. Az egyik szemem sír, a másik nevet, de a negatív élmények engem csak jobban motiválnak. Jövõre szeretném kihozni a 2000-es csapatból, amit lehet, ami bennük van. Tudom, hogy sokkal többre képesek. Idén velük két tornán is voltunk, amit nagyon magabiztosan, jó játékkal nyertünk meg, de pont az országoson jött ki rosszul a lépés. Fordítva jobb lett volna, de motivál a következõ szezon.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés